Oldalak

2015. július 4., szombat

Svalbard

Négy nap, amit már régóta vártam! Svalbard, Spitzbergen, Spitzbergák!
Nagyjából Izland méretű sziget a 78 szélességi körön. Igen ez már eléggé észak!
Csak viszonyításul Budapest 47, Reykjavik 64 az északi sark pedig ugyebár a 90 szélességi körön fekszik.
Az utazás elég hosszú és fárasztó volt, de igazából én választottam a nehezebb utat. A repülő Oslóból indult, én pedig úgy döntöttem, hogy az odáig vezető utat kivételesen vonattal teszem meg. Sok helyről hallottam, hogy a 8-9 órás út gyönyörű helyeken kanyarog, fjordok és hegyek között. És tényleg így volt. A csatlakozás is jól jött ki, mert csak egy órám volt a gép indulásáig, amit sorban állással töltöttem nagyjából. Aztán repcsire fel és már csak 2-3 óra választott el a nyári hidegtől.

Este érkeztem, de ez nagyjából semmit sem számít mert itt nincs este! Éjfélkor is olyan mintha délután kettő lenne, szikrázó napsütéssel (már ha nincsenek felhők). Az alvásra ez kicsit rá is nyomta a bélyegét. Meg az is, hogy a kempingben aludtam, sátorban, rikácsoló madarak között :)
Fázni nem fáztam, de a fény eléggé zavart, de azért túléltem.




Svalbard éjfélkor (az ott én vagyok)

Első nap túrázni mentünk (ja igen nem egyedül voltam, hanem négy másik emberkével) a "városhoz" közeli hegyekbe. Longyearbyen és környéke, a világháborúk után nagy szénbányász telep volt.
Most a kilenc bányából, azt hiszem csak egy üzemel. De durva, hogy kb kétezer ember él itt az Isten háta mögött.

sok-sok éves fosszília


Vissza a túrához. Öt órát mentünk, persze kísérővel, mert egyedül fegyver nélkül nem ajánlott sehova se menni. Nekünk meg ugye nincs puskánk. Erre a Svalbardon élő háromezer jegesmedve miatt van szükség. A kirándulás után bóklásztunk még kicsit a városban, aztán vissza stoppoltunk a kempingbe.













Másnap Kajakozás és hajóút volt tervben. A víz persze rohadt hideg volt, a szél meg erős, de a neoprén ruha, meg a több rétegnyi aláöltöző szerencsére melegen tartott. Áteveztünk a fjord túloldalára (kb 3 kilométer), ahol rénszarvasok fogadtak. Kajalás és vissza a városba. Az itteni rénszarvasok valamivel kisebbek és furábbak mint a kontinensen találhatók.




























Megittunk egy sört a két program között (nagyjából fél áron, mint amennyibe Stavangerben kerül) aztán nyomás a hajóhoz. A nem alvás, túrázás, kajakozás után kellőképpen fáradtak voltunk, úgyhogy jó volt ücsörögni a hajóban forró levest szürcsölve, várva valami különleges állatra.







Két nagy gleccser felé vettük az irányt, ahol általában fokák süttetik magukat a jégen. Ahol fóka van ott pedig a jegesmedve sincs messze (mert ugye többek között azt eszi). Sajnos az idő elég borongós volt szóval se fókát se medvét nem láttunk, viszont három bálna elúszott mellettünk. A magyar nevét sajnos nem tudom, angolul Fin whale, ami a kék bálna után a második legnagyobb élőlény a földön.










Láttam puffint is meg egy sor fura madarat. (sajnos ezekről nem tudtam jó képeket csinálni)
A kempingben pedig minden nap megjelent egy sarki róka, tojásokra vadászva. Elég könnyű volt kiszúrni, mert vagy 5 madár körözött fölötte mindig és próbálták elkergetni.



Tizenegy körül végeztünk a hajóúttal, onnan pedig már a reptérre mentünk, mert hajnali 4kor indult a gép. A hazaút kicsit kikészített, úgy 36 órát voltam ébren (és az előtte való két napban se sokat aludtam), de ez a túra abszolút megérte. Sőt!

Aki teheti (mert sajnos nem olcsó, viszont rohadt drága) az gondolja meg, hogy inkább ide utazzon egyszer az életében a sok meleg égövi hely helyett! Szuper, semmi mással össze nem hasonlítható élményekben lesz része!